2012. december 18., kedd

És a fal leomlik - egyperces


Miért nézel rám így? Ilyen dühösen, féltékenyen, fájdalmasan? Miért... ugyan miért nem mondod el, hogy mi bánt?
Hiszen azok a csodálatos, aranyszínű szemeid nem véletlenül olyan acélos fényűek és ridegek, nem igaz? Miért nem hagyod, hogy belássak a mögé, amit mutatsz? Miért nem engedsz közelebb magadhoz? Hiszen segíteni szeretnék... de mindig ellöksz magadtól. Hiába jutok hozzád közelebb, te távolabb lépsz, növelve kettőnk között a távolságot.
Talán gombóc nyomja a torkodat, hogy nem szólalsz meg? Hova tűnt az a selymes, mély, határozott baritonod? Hol az a nagy hangerőd, a tökéletesen megformált szavak, amikkel hol bántasz, hogy jutalmazol?
És hova lett a mindig semleges testtartásod, a magasra emelt, büszke fejed és a lefelé kunkorodó ajkaid? És miért van az, hogy erőtlenül hanyatlasz a földre, és belém kapaszkodsz? És a könnyek, amiket még sose láttam? A sok elfojtott kín és más érzés, amit rejtegettél előlem?
Ajándékok, ugye? A kitartásom és végtelen szerelmem gyümölcsei volnának? Fizetség a sok együtt töltött időért, mikor gyakran éreztem úgy, hogy fölösleges vagyok?
És hogy mindez boldoggá tesz-e? Igen, méghozzá mélységesen. Hiszen végre átnyúlsz a kettőnk közötti falon, elhúzod a közöttünk lévő függönyt, és megmutatod magad. Köszönöm, hogy megnyíltál.
(2012.12.18.)



4 megjegyzés:

  1. Milyen jó lett! :O Teljesen magam elé tudtam képzelni a jelenetet, helyesebben inkább magát a "folyamatot", ahogy a hideg-rideg ember fala a másik kitartó szeretetének hatására leomlik. Ehhez azért hihetetlen lelkierő kell a másik részéről, mert ki tudja, mennyi időbe telik, mire sikerrel jár. Viszont elnyeri a jutalmát, de ez is milyen érdekes, hogy olyan dolognak örül, aminek természetesnek kéne lennie. Nagyon-nagyon jól érzékeltetted a lelki "munkát" a fizikai résszel, gratulálok! :D

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen!:D Igyekeztem olyan gyakorlásképpen csinálni valamit, és örülök, hogy szerinted jól sikerült, ez igazán sokat jelent :D

    VálaszTörlés
  3. Hihetetlenül kifejező lett ez a kis egyperces. Nagyon expresszívek az ilyen kis rövid írásaid. Nem mintha a hosszúak nem lennének azok, de 10-20 mondatban, ami nagyon rövid, ilyen jól bemutatni egy ekkora érzelmi hátterű történetet igen szép munka, mégis sajnálom, hogy nem hosszabb. Elolvasgattam volna még egy darabig~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:D

      Nagyon köszönöm, hogy írtál, igazán sokat jelent számomra ^^ Így aztán nagyon megörültem, hogy ilyen mély benyomást tett rád ez a pár soros kis írás! És igen, nem valami hosszú, majd igyekszem több olyan irományt is feltenni, ami azért hosszabb :) Köszönöm még egyszer!

      Törlés