2011. október 2., vasárnap

Könnycseppek - egyperces

Sírok. Zokogok, ami azt illeti. A meleg, vígasztaló könnyek finoman keretezik az arcomat, mintegy finom ujjakként cirógatva a bőrömet. Kuporgok, a lehető legkisebbre húzom össze magam, így húzva falat magam és az engem olyannyira gyötrő problémák közé.
Senki nem tud segíteni, egyedül szállok szembe a problémáimmal. De tudom, hogy nem szorulok senki jobbjára, mert erős vagyok. Az arcomon végigszaladó fényes kis göngyök a bennem megbújt fény hordozói, amik a felszínre törve újra elöntenek saját erőmmel. Ők az én vígaszaim, barátaim, támaszaim... ők én vagyok.
(2011.09.19.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése