2011. április 12., kedd

Temetés- vers

Fekete csipke simítja arcomat,
Sötét fátyol borítja a hajamat,
Emberek könnyei nagyban hullanak,
Néma gyerekek síromra mutatnak.

Míg fekete hollók vígan mulatnak,
Macskák nyávogják sirító dalukat,
Ősi temető távoli bugyrában,
Síromban fekszem, őrajtuk ámulva.
(2011.02.05.)

Friss vers, az eddigiek közül hangulatra talán ez tetszik a legjobban. Életem harmadik verse...(:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése