2011. április 16., szombat

Egy bukott angyal szerelme -egyperces

Dobb-dobb. Ezt kéne hallanom, nem? Ahogy a szívem, itt bent, a mellkasomban lüktet, ezzel éltetve. De a mellkasom nem meleg; hideg, akár a száraz téli éjjel; tollpehely könnyűségű pókhálók szövik be, áthatolhatatlan, ragacsos falat alkotva. Nekem nincs szívem. Amolyan hétköznapi, normális értelemben valóban nincs a testemben ilyen létfenntartó szerv. De Benne... az én szívem Őbenne dobog már attól a pillanattól fogva, hogy élénkzöld szemeinek csapdájába estem. Azóta lelkem minden napsugarát ő ontja; megvilágítva így sötét világomat; elűzve mellőlem démonaimat, kik eddig árnyékként követtek mindenhová. Ő a levegő, melyett belélegzem; Ő az, aki érintése melegésvel felolvasztja a bordáimat rabláncon tartó jéghálókat. Ő az én életem egyetlen célja; az erő bukott szárnyaimban, mik a Pokolból újra az én Istenem felé, a Mennybe repítenek...
(2011.04.08.)
Egy ehavi kis fogalmazásgyakorlat, valamint "kissé" buzgó fantáziám terméke.:) Legközelebb a Hanyatló dicsőséggel (novallám, a IV.) fogok jelentkezni.ˇˇ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése