2011. február 5., szombat

II. Gyilkos részlet -novella

(Ez a novi is elég öregecske már, életem második novellája:D Ahhoz képest egész...emberi lett:3)
Itt is olvasható többek között:http://anime-fanfiction.animehq.hu/fanfiction/viewstory.php?sid=11879

Promó:

Gondolnád, hogy egy igen apró részlet is mekkora következményekkel járhat?
Egy pillanatra nem vagy éber, és az egész világ szembeszáll veled. A legkisebb apróság is az életedbe kerülhet.
Yala ezzel nem volt tisztában...


A novella:
Szokásához híven, sötétedéskor Yala behúzódott otthonába. A mai napja elég fárasztó volt, rengeteg volt a páciens, akit kezelésbe kellett vennie. A fáradtság átment flegmasággá: a házába vezető ajtót nyitva hagyta, belülről a kulcsot a zárban felejtette.
Lement egy titkos ajtón át kedvenc helyére. Beesteledett, fáklyák sokasága világította meg a hosszú lépcsősort, mely levezetett a mélybe. A mélyen fekvő alaksor volt a munkahelye. Megbízói ide szállították le neki a megkínozandó embereket. Kezelésbe vette őket, hogy minél több információhoz jusson, amiket majd jópénzért elárul munkaadóinak. Bizonyos esetekben gyilkosságokat, szabályos kivégzéseket is vállalt.
Tehát Yala kínzásszakértő, bérgyilkos és hóhér is egyben. Természetesen mindezt feketén, törvénytelenül. Ha bárki megtudná, és bejelentené a Hivatalban, óriási bajban lenne: elkapnák, kifaggatnák - azaz megkínoznák-, aztán felkötnék. Tudja, hisz társai már jártak így. Párnak a teteme még mindig az akasztófán lóg a fő téren. De Yala esete kicsit más: a Hivatal emberei nem tudnak illegális működéséről. Hisz ki gondolná, hogy egy gyógyító valójában hóhér, aki a titkos kínzókamrájában gyilkol? Senki. Munkaadói azonban mindig utolérik, munkája van bőven.
Yala nagyon szerencsés, külsejéről nem állapítható meg semmi, ami jellemére utal. Sőt, arca rettentően megtévesztő, kétszínűnek mondható. Rövid fehér haja, csillogó kék szemei miatt átlagosnak tűnik, ártatlannak.
De, aki ismeri, tudja, hogy nem ilyen. Imádja a vért; majdnem annyira, mint munkáját. Lelke sötét, szíve kegyetlen, elméje tiszta, ámde beteges. Más emberek szenvedése pedig felettébb nagy örömöt okoz neki. Sose végez félmunkát: mindig határozott és alapos; profi. Egyszóval ő a tökéletes gyilkos.
Szép nyugodtan lesétált a kőlépcsőn, le egy óriási terembe a föld alá. A szoba kőfalakból állt, a falakra pedig végig kardok, kések, korbácsok, bilincsek, csipeszek, ostorok, pallosok, satuk és más, különféle eszközök voltak méret szerint felakasztva. A plafonról különféle méretű csigák és kötelek lógtak le. A szoba túlsó végén állt egy asztal székkel - az a fiú ülőhelye, ott pihent le két munka között. A szobában, a pihenőhely előtt, a terem közepén található a nyújtópad. A négy sarokban állt: a vasszűz, a fejtörő, a júdásbölcső és a szögágy. Továbbá a kamrában még megtalálható volt: a kínpad, az akasztófa, egy guillotine, a fűrész, a strappado, egy inga és pár kaloda. Mára már csak egy dolga maradt: egy Duncus nevű férfi.

Leérkezése óta már órák teltek el, Duncus hangjában is érződött a fáradtság, bár továbbra is üvöltözött kínjában. Aztán hirtelen elsötétült a világ Yala előtt.
Mikor felébredt, a falat látta. Megpróbált megmozdulni: ámde sikertelenül. Az oly nagyon szeretett kínzókamrájában volt, hozzákötözték kezeit és lábait kedvenc eszközéhez, a nyújtópadhoz. Vele szemben állt négy férfi, akik nem vették észre, hogy magához tért. A négyből kettőt rögtön felismert. Rájuk nézett, és kis híján rosszul lett: - A Hivatal emberi .... - mondta magában, és észrevette, hogy páciensével meg egy őrrel beszélgetnek. -Tehát lebuktam.. .- gondolta, és rögtön mérlegelte a lehetőségeit. Egy rövid idő után viszont abba is hagyta, nem akarta kikészíteni magát. Egy dolog azonban világossá vált számára: rövid időn belül meg fog halni. Viszont ezt nem akarta.
Kiszúrták, hogy magánál van, és odamentek a fiúhoz mind a négyen. Gonoszan mosolyogtak. Yala tudta, mi következik: megvolt az elfogatása, most megkínozzák, és megpróbálnak mindent kiszedni belőle. Csakhogy ő nem árul el semmit. Tudta, hogy ezt nem fogják annyiban hagyni. Ha marad, halálra kínozzák. Méghozzá a saját otthonában, hidegvérrel, az ő eszközeivel... ezt lelkileg nem élné túl... ismeri ennyire a határait. Ugyanolyan ember, mint azok, akiket megkínzott. Ő is megtörne és meghalna, mint ők. Viszont elszökni se tud ...
De mindez miért történt?! - gyötörte a gondolat. Pár perccel később megtudta, hogy páciense ordítását meghallotta az őr, és jelentette a Hivatalnak.
- De hát hogy hallhatták meg, mikor...? - kérdezte magától, majd hirtelen elsápadt. - Az ajtó! Nyitva hagytam ... - hitetlenkedett. - Ez a kis részlet... ilyen sok múlik egy ilyen kis apróságon.... egy emberi élet....

2 megjegyzés:

  1. Ez bizony szívás a javából... ^^"

    VálaszTörlés
  2. Igen, nálam a szereplők mindig kellemetlen helyzetbe kerülnek ˇˇ'

    VálaszTörlés